Ez alkalommal nem a gyermekkórházban, hanem a gyermekvárosban teljesítettem a gyakorlati óráimat.
Nagyon más itt a gyakorlat, mint a kórházban. Először nagyon furcsán éreztem magam, teljesen más a légkör és másak a gyerekek. Ezek a gyerekek először végigmérnek, és eldöntik a sorsodat, míg a gyermekkórházas gyerekek egyből befogadnak, a barátjuknak tekintenek.
És ne értsétek félre, heti rendszerességgel önkénteskedek egy ifjúsági centrumban, ahova hasonló gyerekek jönnek be délutánonként, annyi különbséggel, hogy ők családban élnek, nem pedig kiszakítva onnan.
Ennek köszönhetően már ismerek szinte minden játékot, elméletben még a biliárd is megy ;), ismerőssé vált az ilyen gyerekek élethelyzete.
De erről ennyit, beszéljünk inkább az alkalomról! 1,5 óra tömény játék, ha pár szóban össze kellene foglalnom.
Két - három gyerekkel ismerkedtem meg ezalatt a rövid idő alatt, de több nem is igazán fért volna bele. Játék közben nagyon felszabadultak, és édesen próbálkoztak a csalással is :D A nevükön kívül nem sok mindent tudtam meg róluk, de éreztem, hogy ez most nem a faggatás és a kérdezősködés ideje, hanem a játéké. Ha erre van szükség, akkor ezt csináljuk.
Az eddigi gyakorlati órák alatt megtanultam, hogy nem kell mindig kérdezni, akármennyire is érdekel valami. Hagyni kell. Vagy elmondja, vagy nem. A gyerek tudja, érzi azt, hogy kivel, mit és mikor kell megosztani. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése