Példaképekkel-csapatban

Első feladatunk példaképünk/kedvenc tanárunk jellemzése volt. Számomra ez elég könnyűnek bizonyult, mivel kedvenc tanárom (véleményem szerint) a város egyik legjobb német tanára. Nagyon sokat tanultam tőle - emberileg az egyik legjobb, és módszereibe sincs belekötnivaló - , mindig izgalmas és kreatív órákat tartott. És ami nagyon fontos manapság: használja a technikát! 

Négyből hárman a némettanárainkról írtunk (csapatunk még mindig a "Deutschlehrerinnen"), szerintem ez nagyon fontos, hiszen tőlük tanultunk, és mindannyian hasonlítani szeretnénk rájuk!

Az óra második feladataként az kaptuk (továbbra is a 4es csapatokban), hogy rajzoljunk. De nem akárhogyan! Négy különböző filcet kaptunk, de nem adhattuk ki a kezünkből, és így kellett kiegészítenünk a másik elképzeléseit. Mi négyen, elég hasonló képeket alkottunk. Valószínűleg nagy szerepe volt a tavasznak, és annak, hogy pihenni szeretnénk már végre. Viszont egy kép (jobb alsó) kilóg a sorból. Ez egy kicsit merészebb festmény leegyszerűsített változata, itt nap helyett hold, lombos, zöld fák helyett egy árva, kopasz fa van. De a lényegi, alap dolgok megegyeznek.

A többiek képeit is szeretném megmutatni, amik már annyira nem egyeznek. Egyesek hajót, mások whiskys üveget, megint mások sárkányt rajzoltak. Bizonyos rajzokon (pl. sárkány vagy hajó) látjuk, hogy a kigondoló személy színe dominál, nem hagyta, hogy a többiek szabadon belerajzolhassanak az elképzelésébe. Nem úgy mint nálunk. Mi csak elmondtuk, hogy virágot, fát, vagy napot kérünk, és az lett, ami lett. Nem volt fontos számunkra az, hogy csak egy bizonyos virág lehet a képen, vagy a fának így vagy úgy kell kinéznie. Egy kivétel van, a már említett jobb alsó, ami egy konkrét, létező kép alapján készült, így nem játszhattunk a fantáziánkkal, az volt, amit N. mondott. :D

 A fennmaradt időben a kooperatív tanulásról olvashattunk és beszélhettünk. A négy fős csoportokban mindannyian más-más elemét kaptuk meg ennek a tanulási módszernek, s erről kellett beszámolnunk a többieknek.

Az óra végén a kooperatív tanulásról láttunk egy videót, ami igazából egyben a mi óránkat is leírta, hiszen ma mi is ezzel a módszerrel dolgoztunk, tanultunk. 

Pedagógiai nézetek: Csoportmunka

A mai óra arról szólt, hogy miért is fontos feltárnunk eddigi tudásunkat a tanításról.

Leendő pedagógusként fontos tudnunk, hogy az eddigi elképzeléseinket nagyon nehéz nem csak megváltoztatni, hanem beszélni is róluk. 

12 év idézőjeles börtön után végre szárnyalhatunk. Na de hogyan? Ezen az órán erről tanulunk. 

Véleményem szerint fontos nem csak az elméleteket ismernünk, hanem azokat a gyakorlatban is alkalmazni. Saját elméletek létrehozása is hasznos lehet, de csak akkor, ha eredményesen át tudjuk ültetni őket a gyakorlatba. Tudjuk, hogy gondolkodásunk idővel változik, és nem csak az életről, párkapcsolatról, emberekről, hanem a pedagógiai nézetekről, módszertanról. Mást gondolunk most hallgatóként, mást fogunk gondolni pályakezdőként és mást 20 év tapasztalat után.

Eddigi tapasztalataim alapján az első pedagógia szemináriumunk arra lesz alkalmas:

• egyrészt, hogy megismerjük önmagunkat. És nem csak felszínesen, hanem úgy tényleg. Jó lesz rájönni, hogy ezt ezért meg ezért csinálom, hogy ez ebből alakult ki... stb.
• másrészt hasznos lesz megtanulnunk kooperatívnak lenni, így tanulni és dolgozni. Ez nagyban segíteni fog minket pályánk során.
• harmadrészt meg kell tanulnunk a reflektív gondolkodás folyamatát, növelve ezzel szakmai kompetenciánkat

Az óra végén négyfős csoportokban kellett össze gyűjtenünk a tulajdonságainkat, s megállapítani, közösek-e, vagy sem, hány emberre vonatkozik. Mi úgy vettük észre, 

ahogyan a képen

is látszik, hogy könnyebb volt olyan tulajdonságokat keresni, ami többünkre vall, mintsem olyat, ami csak egy emberre jellemző. Csoportunk neve: Kooperative Deutschlehrerinnen, mivel közös tulajdonságként elmondhatjuk, mindannyian német szakosok vagyunk, és szeretjük is a nyelvet, továbbá, tudunk együtt dolgozni. Ebben a feladatban is fontos volt az együttműködés,  hogy mindannyian hozzátegyünk valamit.

Legtöbbet tanítás közben tanul az ember.

Tendzin Gjaco

Nézőpontok

1.) Ki a jó tanár? Mi fontos a tanulásban/tanításban? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzottak el a mai alkalommal. Válaszainkat párban dolgoztuk fel, s próbáltuk élményhez vagy személyhez kötni válaszainkat, hogy honnan eredhetnek gondolataink, érzéseink.

• Ki a jó tanár? Véleményem szerint egy jó tanár nyitott minden új dologra, és megértő a tanítványaival szemben, ezen kompetenciák nélkül nem is tanár a tanár.
• Hogyan kell jól tanítani? Az anyag élvezetessé, hétköznapivá tétele nagyon fontos szerepet játszik, hiszen ha nem tanuljuk meg, hogy hogyan használjuk például a németet Németországban, ha nem merünk megszólalni, vagy éppen csak passzív szókincsünk van, akkor buktuk az egész nyelvtanulós kiruccanást.
• Hogyan tanuljunk? Szerintem itt rá kell jönnünk, hogy csak magunknak tanulunk, nem a tanárnak, nem a szüleinknek, saját magunknak (milyen jó lett volna, ha erre valaki ráébreszt még a gimi alatt!! más szemszögből nézve, viszont úgy sem hallgattam volna rá.)
• Mire való az iskola? Az új dolgok megismerése mindenképp fontos szerepet játszik. Általa válunk nyitottakká, fejlődik a személyiségünk.
• Milyen egy jó tanár diák kapcsolat? Számomra fontos, hogy együtt tudjanak működni --akár generációs különbségeket is áthidalva--, és a kölcsönös megértés is minden kapcsolat alapja.

Ezek ugyan nem kérdés formájában szerepeltek a papírunkon, hanem befejezetlen mondatokként, de ebben a helyzetben talán így jobban elkülöníthetőek a válaszok.

Összefoglalásként még annyi, hogy párommal egészen hasonló válaszokat produkáltunk, néha talán más szavakkal megfogalmazva, de a lényeg ugyan az volt. S kiemelendő, hogy mindkettőnk előtt állnak példák, akikre majd hasonlítani szeretnénk, a módszereiket szívesen használnánk, vagy éppen pont olyanok akarunk lenni mint ők.

2.) Álláspontok, érvelés

Számomra ez a feladat elég nehéznek bizonyult. Hiszen egy kijelentést --amivel ráadásul egyet sem értek-- kellett megvédeni. Nem egyszerű érveket felsorakoztatni valami mellet vagy éppen ellen, amiről a fordítottját gondolod. De épp erre való ez az óra. Arra, hogy megtanuljunk dolgokat más szemszögből nézni. 

Ki tud azzal egyet érteni, hogy az iskola arra való, hogy a szülők bedugják oda a gyereket, mondván: addig sem kell vele foglalkozni? Na ugye! Szerintem nincs túl sok az ilyen emberekből. Vagy ki ért egyet azzal, hogy a magyart nem kell tanítani, mert fölösleges. Persze, mondhatjuk, hogy majd ösztönösen megtanulja az a gyerek, de Petőfi élete nincs benne a kisujjában. És a földrajz szükségtelensége?! Honnan fogja megtanulni a gyerekünk, hogy Szegedet nem az Alpokban vagy Londont nem az USA-ban kell keresni? Ugye? Sehonnan. Szóval fura volt olyan álláspontot képviselni, amihez egy észérvet sem tudtunk felhozni.

Tanulság: meg kell tanulnunk érvelni, de nagyon komolyan, nem csak úgy, mint egy nyelvvizsgára az egészséges és egészségtelen étkezés mellett vagy ellen, hanem úgy nagyon, és figyelembe kell vennünk mindkét álláspontot, és persze a vitapartnerünk gondolatmenetét is tudni kell követni, hogy arra reagáljunk, amire kell. Meg kell tanulnunk összpontosítani a vita tárgyára, és minden létező érvet felsorakoztatni mellette, Ez nem könnyű feladat, de remélem menni fog!