A gondolattérkép órája

Óránkat képválogatással kezdtük. De nem akármilyen képekkel. Minden képen egy-egy tanártípus szerepelt. Volt ott szalagnál dolgozó munkás, kertész, bíró, lelkész, karmester, szobrász és még sok más. Hosszú időn keresztül vacilláltam a kertész és a tyúkanyó között. Végül a már említett osztályfőnökömhöz híven a tyúkanyóra szavaztam. Hogy miért? Mert szeretettel vezet a jó útra, és szerintem ez nagyon fontos egy tanárnál. A különböző korosztályoknál, különböző módon hat a tyúkanyó típusú tanár, de mindenütt sikerül közös hangot találni a diákkal. A kicsiknél azért jó, mert olyan, mintha az anyukájuk lenne a tanár néni. A nagyobbak, főleg a fiúk a kamaszkorban igaz, hogy flegmáznak, mégis jól esik nekik a törődés. A "legnagyobbak" pedig ugyan kinőttek az anyu-ölelgetős korból, ezzel ellentétben viszont értékelik a beszélgetéseket.

A továbbiakban összeszedtük, hogy Mitől volt jó egy tanár, hogy milyen kompetenciákkal, tulajdonságokkal rendelkezett ahhoz, hogy tudjon is tanítani.

Számomra az osztályfőnökömön kívül még mindig az egyik némettanárom számít a példaképnek, aki mindig "in" volt, azaz mindig, mindennel képben volt, tájékozódott a mindennapi eseményekről, ami szerintem nagyon fontos. (pl. tudta, hogy nem olvasok híreket, így egy-egy alkalommal német szöveget hozott a magyar történésekről, így 2az1-ben tanulhattam). Továbbá mindig őszinte volt, elmondta a véleményét a döntéseimről, ha jól döntöttem támogatott, ha rosszul, akkor segített átgondolni, hogy miért is sikerült az úgy, ahogy.

A csoportos feladatban pedig négyünk tapasztalatait, véleményeit szedtük össze, és vázoltuk fel egy gondolattérkép segítségével.

A tanári szakértelem hozzávalói a kooperative Deutschlehrerinnen-től.

Pirossal vázoltuk fel saját tapasztalatainkat, majd a többi csoportnál összegyűjtött információkat zölddel tettük hozzá az eddigiekhez, s a fekete szín a cikkekből fontosnak ítélt tulajdonságokat, képességeket mutatja be,

Számomra érdekesnek bizonyult ez a feladat, hiszen így még több dolgot mélyítettem el arról, hogy milyen is a jó tanár, milyen kompetenciákkal rendelkezik és hogyan használja fel őket egy-egy "bevetés" alkalmával.

Házi feladat 1.

Úgy döntöttem, hogy a házi feladatokat külön bejegyzésekben írom meg, hiszen így átláthatóbb lesz a blog struktúrája.

Első feladatom, hogy az előzőekben leírt tanár-kertész hasonlatomat összehasonlítsam a kedvenc tanárommal. Ezúttal az osztályfőnökömet szeretném egy kicsit bemutatni a hasonlat segítségével.

Először is: ő az a tanár, aki szeretettel tanít. Nem dühvel, nem könnyekkel, nem kiabálással, hanem szeretettel. Igazából jobban illik rá a tyúkanyó szerep, mint a kertész, de a kémia-biológia szakpárhoz ez is tökéletesen passzol. Hamar megismerte az osztályt, és rájött, ki és mire képes, kire hogyan lehet hatni, ugyanúgy mint egy jó kertész, tudta, melyik diákjának mire van szüksége. Nagyon szerettük, hiszen mindig mellettünk állt, segített az ötleteink kivitelezésében és csak a háttérből irányított minket. Ha kellett velünk örült, de ha kellett velünk sírt. Mindig számíthattunk rá. 

A második feladatom pedig az, hogy egy ötsorost írjak a tanárról.

Ötsoros a tanárról.

Hivatás.

Kreatív és Segítőkész.

Motivál. Átad. Számon kér.

Sokoldalú tyúkanyóság, Figyelemfelkeltő szeretet.

Életstílus.

A hasonlatok órája.

A szünet előtti óránkon hasonlatokkal tanultunk, mégpedig arról, hogy milyen is egy tanár.

Az első feladatunk az volt, hogy különböző grafikák közül kellett kiválasztanunk egyet, és megindokolni, hogy miért ezt a képet választottuk.

Az én ábrámon (sajnos most nem áll módomban feltölteni, szóval képzeljük el) egy emberke épp elsüllyedni látszik egy könyvhalomban, és egy másik figura utána dob egy mentőövet. Azért választottam ezt a képet, mert a könyvhalom számomra a feladatokat, a sürgető teendőket jelképezi, amikből egyre több van, viszont én egyre kedvesebb energiával rendelkezek ahhoz, hogy mindet elvégezzem, és ne csak elvégezzem, hanem jól is csináljam. Mindig is precíz lány voltam, és képtelen vagyok még elviselni a felületességet vagy a nemtörődömséget, az igénytelen feladatmegoldásokat.

Másodszor nekünk kellett hasonlatokat kitalálnunk a tanár, a tanuló és a tanítás fogalmakhoz, s meg is indokolni, hogy miért épp ezeket választottuk.

Számomra a tanár egy kertész képében jelent meg, aki ápolja a fákat (=tanulók), ha kell levágja a vadhajtásokat, neveli, öntözi őket, beszélget velük, odaszenteli az idejét. A jó kertész táplálja a rábízott növényeket, a rossz kertész kezei között pedig tönkremegy a kert.
És már itt is vagyunk a tanításnál, ami számomra egyfajta várakozás, mint amikor a fa termésére várunk, és örülünk, ha finom, jó gyümölcsöt terem, s sajnálkozunk, ha rossz tápanyagot adtunk neki, s nem fejlődik olyan szépen, mint a többi.

Élménybeszámoló

Kis kihagyás után újra itt. :) Szeretném megragadni az alkalmat és elmesélni, hogy mit is csináltam egy héten keresztül Gyergyószentmiklóson:

Fordítás közben. 
Hogy mondjuk németül, hogy kesice????

A húsvéti szünetemet Erdélyben töltöttem egy gyermekotthonban. Igen, ez már elég érdekesen hangzik, főleg, ha a feladatomat is elárulom. Az ora Kinderhilfe egy német alapítású gyermekotthon, és a német szponzor eljött meglátogatni a 35 székely gyerkőcöt. Sőt magával hozott egy családot (egy házaspár+egy felnőtt és 3 nevelt gyermek), továbbá 6 fiatal srácot (15-19 évesek). 

A német fiúk.

Az apróságok <3

Az egyetemről ketten mentünk hallgatók. Gabi feladata gyakorlatilag egyfajta idegenvezetés volt, hiszen ő a családdal kirándult Parajdra, Segesvárra és ellátogattak a Gyilkos-tóhoz is. Én a fiúkkal maradtam, akik egy filmet forgattak a gyermekotthonról, a gyerekek életéről. Nagyon izgalmas feladat volt élesben kipróbálni a nyelvtudásomat, hogy milyen is fordítani. Az elején nagyon meg voltam ijedve, hogy nem fogok tudni megszólalni, de hamar belejöttem és nagy sikerélménnyel jöttem haza. A fennmaradt időmben, amikor a fiúk (akikről elmondhatom, hogy nem a legudvariasabb népség) a telefonokat nyomkodták, a gyerekekkel játszottam vagy beszélgettem velük. A kicsik, akiket a hét közepére már elég jól ismertem nagyon örültek, ha volt pár szabad percem, vagy ha nem értem is rá, egy öleléssel engedtek csak el. 

Megtapasztaltam, hogy mekkora különbségek vannak a székely, a magyar és a német körülmények között. Míg a 35 székely gyerekre egy, jobb esetben két felnőtt jut (akiknek nincs pedagógiai végzettsége), addig a németeknél 1,8 pedagógus! 3 gyerekre figyel. 

Balról jobbra: Wolfgang, Én, Gabi és Horst

Isával

Riasztó volt látni azt, hogy a gyerekek egy része mennyire le van maradva a korosztályához képest, és hogy mennyire igénylik a figyelmet és a szeretetet.