1.) Ki a jó tanár? Mi fontos a tanulásban/tanításban? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzottak el a mai alkalommal. Válaszainkat párban dolgoztuk fel, s próbáltuk élményhez vagy személyhez kötni válaszainkat, hogy honnan eredhetnek gondolataink, érzéseink.
- Ki a jó tanár? Véleményem szerint egy jó tanár nyitott minden új dologra, és megértő a tanítványaival szemben, ezen kompetenciák nélkül nem is tanár a tanár.
- Hogyan kell jól tanítani? Az anyag élvezetessé, hétköznapivá tétele nagyon fontos szerepet játszik, hiszen ha nem tanuljuk meg, hogy hogyan használjuk például a németet Németországban, ha nem merünk megszólalni, vagy éppen csak passzív szókincsünk van, akkor buktuk az egész nyelvtanulós kiruccanást.
- Hogyan tanuljunk? Szerintem itt rá kell jönnünk, hogy csak magunknak tanulunk, nem a tanárnak, nem a szüleinknek, saját magunknak (milyen jó lett volna, ha erre valaki ráébreszt még a gimi alatt!! más szemszögből nézve, viszont úgy sem hallgattam volna rá.)
- Mire való az iskola? Az új dolgok megismerése mindenképp fontos szerepet játszik. Általa válunk nyitottakká, fejlődik a személyiségünk.
- Milyen egy jó tanár diák kapcsolat? Számomra fontos, hogy együtt tudjanak működni --akár generációs különbségeket is áthidalva--, és a kölcsönös megértés is minden kapcsolat alapja.
Ezek ugyan nem kérdés formájában szerepeltek a papírunkon, hanem befejezetlen mondatokként, de ebben a helyzetben talán így jobban elkülöníthetőek a válaszok.
Összefoglalásként még annyi, hogy párommal egészen hasonló válaszokat produkáltunk, néha talán más szavakkal megfogalmazva, de a lényeg ugyan az volt. S kiemelendő, hogy mindkettőnk előtt állnak példák, akikre majd hasonlítani szeretnénk, a módszereiket szívesen használnánk, vagy éppen pont olyanok akarunk lenni mint ők.
2.) Álláspontok, érvelés
Számomra ez a feladat elég nehéznek bizonyult. Hiszen egy kijelentést --amivel ráadásul egyet sem értek-- kellett megvédeni. Nem egyszerű érveket felsorakoztatni valami mellet vagy éppen ellen, amiről a fordítottját gondolod. De épp erre való ez az óra. Arra, hogy megtanuljunk dolgokat más szemszögből nézni.
Ki tud azzal egyet érteni, hogy az iskola arra való, hogy a szülők bedugják oda a gyereket, mondván: addig sem kell vele foglalkozni? Na ugye! Szerintem nincs túl sok az ilyen emberekből. Vagy ki ért egyet azzal, hogy a magyart nem kell tanítani, mert fölösleges. Persze, mondhatjuk, hogy majd ösztönösen megtanulja az a gyerek, de Petőfi élete nincs benne a kisujjában. És a földrajz szükségtelensége?! Honnan fogja megtanulni a gyerekünk, hogy Szegedet nem az Alpokban vagy Londont nem az USA-ban kell keresni? Ugye? Sehonnan. Szóval fura volt olyan álláspontot képviselni, amihez egy észérvet sem tudtunk felhozni.
Tanulság: meg kell tanulnunk érvelni, de nagyon komolyan, nem csak úgy, mint egy nyelvvizsgára az egészséges és egészségtelen étkezés mellett vagy ellen, hanem úgy nagyon, és figyelembe kell vennünk mindkét álláspontot, és persze a vitapartnerünk gondolatmenetét is tudni kell követni, hogy arra reagáljunk, amire kell. Meg kell tanulnunk összpontosítani a vita tárgyára, és minden létező érvet felsorakoztatni mellette, Ez nem könnyű feladat, de remélem menni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése