A hasonlatok órája.

A szünet előtti óránkon hasonlatokkal tanultunk, mégpedig arról, hogy milyen is egy tanár.

Az első feladatunk az volt, hogy különböző grafikák közül kellett kiválasztanunk egyet, és megindokolni, hogy miért ezt a képet választottuk.

Az én ábrámon (sajnos most nem áll módomban feltölteni, szóval képzeljük el) egy emberke épp elsüllyedni látszik egy könyvhalomban, és egy másik figura utána dob egy mentőövet. Azért választottam ezt a képet, mert a könyvhalom számomra a feladatokat, a sürgető teendőket jelképezi, amikből egyre több van, viszont én egyre kedvesebb energiával rendelkezek ahhoz, hogy mindet elvégezzem, és ne csak elvégezzem, hanem jól is csináljam. Mindig is precíz lány voltam, és képtelen vagyok még elviselni a felületességet vagy a nemtörődömséget, az igénytelen feladatmegoldásokat.

Másodszor nekünk kellett hasonlatokat kitalálnunk a tanár, a tanuló és a tanítás fogalmakhoz, s meg is indokolni, hogy miért épp ezeket választottuk.

Számomra a tanár egy kertész képében jelent meg, aki ápolja a fákat (=tanulók), ha kell levágja a vadhajtásokat, neveli, öntözi őket, beszélget velük, odaszenteli az idejét. A jó kertész táplálja a rábízott növényeket, a rossz kertész kezei között pedig tönkremegy a kert.
És már itt is vagyunk a tanításnál, ami számomra egyfajta várakozás, mint amikor a fa termésére várunk, és örülünk, ha finom, jó gyümölcsöt terem, s sajnálkozunk, ha rossz tápanyagot adtunk neki, s nem fejlődik olyan szépen, mint a többi.